Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Advent

2010.11.24

Az adventi naptár kitalálója

Adventi naptár már hetekkel karácsony előtt mindenfelé vásárolhatunk. A préselt ajtócskák mögött kis csokoládé-meglepetések várnak a kíváncsi "édesszájúakra". Más adventi naptárak fából készült kis dobozokból állnak, vagy hosszú ajándékcsomagokból. De mindig 24 ajtócska, 24 zacskó vagy csomagocska van a naptárban, hogy december minden napjára jusson egy ajándék szentestéig.

Ezt a szép szokást egy édesanya találta ki. Rosszul esett neki, hogy kisfia minden este azzal a kérdéssel nyaggatta: "Hányat kell még aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?" Egy nap fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia mindennap lecsippenthetett egyet. A kisfiúból idővel felnőtt lett.

Eszébe jutott egyszer az édesanyja naptára. Úgy gondolta, hogy más gyerekeknek is örömet szerezhetne vele, és ezért elhatározta, hogy adventi naptárakat készít és árusít. Nagy sikere lett. Nemsokára gyárak sora foglalkozott adventi naptárak készítésével. Gerhard Lang, az adventi naptárak atyja 1974-ben hunyt el Münchenben, igen idős korában.

Advent növényei

Sok családban már advent első vasárnapján megkezdődik a karácsonyi készülődés, hiszen karácsonyig alig néhány hét van hátra. Ünnepi hangulatot teremthetünk, ha adventi koszorúval díszítjük a lakást.

Az adventi koszorú története nem olyan régi, mint gondolnánk. Az ötlet XIX. századi, egy Johann Heinrich Wichern nevezetű német protestáns lelkésztől származik, aki úgy próbálta karácsonyig múlatni az időt, hogy minden egyes istentiszteleten újabb és újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba, karácsonyig összesen huszonnégyet. A szokás hamar elterjedt, de a gyertyák száma mára négyre redukálódott.

Pár évtizede szemfüles kertészek újítást vezettek be, így a koszorúk megjelentek az ajtókon és ablakokon is.

Adventi koszorút mi magunk is készíthetünk, nem kell beérnünk a bolti "műanyag" változattal. A lényeg, hogy természetes anyagokat, illetve növényeket használjunk. A koszorún három szín dominál: a zöld, amely a termést, a piros, amely az életet, és a sárga vagy az arany, amely a fényt szimbolizálja.

Ha megvesszük a mohából, cirokból vagy szalmából készült koszorúalapot, akkor már csak a díszítéssel kell foglalkoznunk.

Zöld

Mikor elmegyünk beszerezni a család fenyőfáját, gyűjtsünk be néhány ágat és dróttal vagy zöld színű cérnával erősítsük az alapra. Használhatunk más örökzöld növényt is, így például magyalt vagy a több szempontból is aktuális fagyöngyöt.

De körbenézhetünk az otthoni fűszerek között is, a babérlevél kellemes illatot kölcsönözhet a koszorúnak. A tiszafával azért vigyázzunk, mert bár rendkívül dekoratív növény, de a piros bogyóján kívül minden része mérgező. 

Piros

Piros színű hozzávalókból bőséges a választék. Kezdjük rögtön az almával. Kis méretű almát használjunk. A felhasznált négy alma lesz a gyertyatartó, melyekbe a szár eltávolítása után könnyedén beleszúrhatjuk a gyertyákat.

A csipkebogyó begyűjtésének is elérkezett az ideje, a piros bogyók szintén díszítő célt szolgálnak. Ha túl sok csipkebogyót gyűjtöttünk volna, az sem probléma, egyéb felhasználási lehetőségei is ismertek. Felhasználhatjuk a madárbirs termését is.

Sárga

Most jöhetnek a sárgás levelű örökzöldek. Elővehetjük a tavalyról megmaradt fenyőtobozokat. Egzotikussá tehetjük a koszorút, ha fahéjjal, szárított narancs- vagy citromkarikával díszítjük. Néhány szegfűszeget is beleszúrhatunk az alapba, így lesz igazi az illatkavalkád.

A gyertyák kiválasztásának arra figyeljünk, hogy színben és illatban harmonizáljanak a többi dísszel. A méhviasz alapú gyertyák a karácsonyi sütemények illatát idézik. A meggyújtott gyertyák meleg fénye adja meg a koszorú ünnepi hangulatát.

( gondola )

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.